A COVID-19 járvány alatti kontaktkorlátozások mentális hatásait egy 70 fős, longitudinális mintán követték nyomon, ambuláns (a mindennapi életben gyűjtött) mérésekkel, a járvány előtt és alatt egyaránt. Banaschewski plenáris előadása arra a kérdésre helyezte a hangsúlyt, mi véd a megnövekedett stresszel és pszichés terheléssel szemben. Az eredmények szerint a valós, élő társas kapcsolatok érzelmi haszna nem mindenkinél egyforma: mértékét az amygdala térfogata, a neuroticizmus szintje és a skizofréniára vonatkozó poligénikus kockázat is befolyásolta. A járvány előtt mért erősebb prefrontális szabályozás kevesebb testi és lelki panaszt jelzett előre a válság során — az érzelemfeldolgozás során mutatott prefrontális kontroll a kezdeti, a gátlási feladatban mutatott aktivitás pedig a későbbi terhelést. Mindez egy neurobiobehaviorális reziliencia-profilra utal, amelyben a társas környezet védőhatása az idegrendszeri jellemzőktől függ, és felveti, hogy a stresszel való megküzdés erősítése beépíthető a jövőbeli prevenciós stratégiákba.