Az ADHD-val élő szülők gyermekei az átlagosnál jóval gyakrabban öröklik a zavart, hiszen a tünetegyüttes erősen genetikai meghatározottságú. A kísérleti vizsgálat ezt az összefüggést egy úgynevezett magas kockázatú elrendezéssel közelíti meg: olyan szülők gyermekeit követi nyomon, akiknél az ADHD már gyermekkorban megjelent, és ennek alapján becsli, mekkora eséllyel alakul ki náluk maguknál is a zavar. Mivel az ADHD a fiúk körében gyakoribb, a kutatás külön figyelmet fordít az apai ágra: összeveti az ADHD-val élő és az ADHD-mentes apák gyermekeinél a figyelemzavar és a viselkedési problémák előfordulását, valamint magukat a szülői, nevelői mintázatokat is. A gyermekkori kezdetű forma így a családi halmozódás és az átörökítés egyik legárulkodóbb kiindulópontja. A megközelítés gyakorlati haszna, hogy segít korán azonosítani a fokozott kockázatú gyermekeket, és rávilágít az apai és anyai nevelés eltérő szerepére.