A várandósság alatti biológiai környezet már a magzati agyfejlődés legképlékenyebb időszakában befolyásolhatja a gyermek későbbi ADHD-kockázatát. Hanna Gustafsson kutatása ezt a kérdést úgy közelíti meg, hogy ADHD-val élő és ADHD nélküli várandós nők vérében hasonlítja össze a gyulladásos folyamatokat jelző citokinek és a magzati idegrendszer fejlődéséhez nélkülözhetetlen zsírsavak koncentrációját. A vizsgálat arra is kiterjed, hogy e biokémiai eltérések miként függnek össze a csecsemő temperamentumával, valamint az ADHD-tünetek megjelenésével óvodáskorban. A megközelítés tétje, hogy az anyai gyulladásos állapot és a tápláltsági mutatók — mint potenciálisan befolyásolható tényezők — korai, akár még a születés előtt megragadható támadáspontként szolgálhatnak. Ha a kockázat ilyen mérhető biológiai jelekhez köthető, az utat nyithat a megelőzés és a korai beavatkozás felé azoknál a gyermekeknél, akiknél családi alapon halmozott az ADHD veszélye.