A viselkedéses szülő- és pedagógustréningek mérsékelt, de valós hatást mutatnak az ADHD-val élő gyermekek problémáinak csökkentésében, ám sokáig homályban maradt, hogy pontosan mely összetevőik felelősek a javulásért. Ennek tisztázására két metaregressziós elemzés vállalkozott: a már publikált tréningvizsgálatok adatait összevetve azt térképezte fel, hogy a beavatkozások egyes alkotóelemei hogyan függenek össze a gyermek viselkedésében és a szülői nevelésben mért eredményekkel. A megközelítés lényege, hogy nem egy-egy programot mint egészet hasonlít össze, hanem a bennük rejlő technikákat bontja szét, és így azonosítja a leghatékonyabb építőköveket. A megállapítások révén a szakemberek célzottabban választhatnak ki olyan elemeket, amelyek valóban hozzájárulnak a tréningek eredményességéhez, és segíthetik a meglévő programok finomítását, valamint új, hatékonyabb beavatkozások kidolgozását is.