Az ADHD öröklődéséről szóló kutatások hagyományosan az anyai oldalra összpontosítanak, holott a zavar a férfiak körében gyakoribb, így az apák szerepe legalább annyira lényeges. Az előadás olyan kisgyermekeket állít a középpontba, akiknek apja gyermekkorában maga is ADHD-val élt, és összeveti őket azokkal, akiknek apja nem érintett. A megközelítés magas kockázatú elrendezést alkalmaz: a gyermekeknél vizsgálja az ADHD és a viselkedési-magatartási (diszruptív) tünetek megjelenését, az apák oldalán pedig a tényleges gyermeknevelési viselkedést elemzi és hasonlítja össze a két csoportban. A megállapítások arra mutatnak rá, hogy az apai ADHD-előzmény nemcsak a gyermek tüneteinek kockázatát emeli, hanem az apa nevelési mintázatait is befolyásolja, ami eltér az anyai oldal hatásaitól. A segítő szakembereknek ez azt üzeni, hogy az ADHD-val élő gyermekek támogatásakor érdemes az apát és sajátos nevelői szerepét is bevonni, nem csupán az anyára koncentrálni.