Az ADHD-t hagyományosan elsősorban viselkedéses és mentális tünetein keresztül ismerjük, az utóbbi évek kutatásai azonban egyre több testi betegséggel mutattak ki együttjárást. Sarah Kittel-Schneider a szakirodalom módszeres áttekintésére építve azt térképezte fel, mely szomatikus zavarok kapcsolódnak valóban szorosan az ADHD-hoz. Elemzése szerint az epilepszia, a migrén, a kiválasztási zavarok (például az ágybavizelés) és az elhízás tekinthető az ADHD valódi, megalapozottan igazolt komorbiditásának, vagyis nem véletlenszerű, hanem rendszeresen visszatérő társulásokról van szó. Ez a megközelítés a gyermekkortól az időskorig terjedő életívet veszi figyelembe, és arra hívja fel a figyelmet, hogy az ADHD-val élők testi egészségét is érdemes éberen követni. A gyakorlat számára fontos tanulság, hogy az ADHD diagnózisa mellett a kísérő szomatikus panaszok időben felismerése és kezelése javíthatja az érintettek életminőségét és csökkentheti a halmozódó betegségteher kockázatát.