A gondolatok elkalandozása, vagyis amikor a figyelem önkéntelenül elszakad az aktuális feladattól és belső, feladattól független tartalmak felé fordul, jól megragadható az agy működésében. Aaron Kucyi olyan agyi hálózatokon alapuló jelzőmintázatokat mutat be, amelyek egyaránt jellemzik az aktuális, pillanatnyi elkalandozást (állapot) és az egyénre tartósan jellemző hajlamot (vonás) erre a jelenségre, mind egészséges, mind ADHD-val élő személyeknél. A megközelítés középpontjában a funkcionális konnektóm áll: az agyi területek közötti kapcsolódási mintázatokból kirajzolódó "ujjlenyomat", amely populációkon átívelően, általánosítható módon képes előre jelezni az elkalandozás mértékét. A megállapítások klinikai jelentősége abban rejlik, hogy a gyakoribb elkalandozás és a végrehajtó funkciók súlyosabb érintettsége rosszabb kimenetelekkel jár együtt ADHD esetén, így ezek a neuroképalkotó mutatók közelebb vihetnek a tünetek objektív felméréséhez és a veszélyeztetettebb személyek korai azonosításához.