A viselkedéses szülő- és pedagógustréningek bizonyítottan segítenek az ADHD-val élő gyermekeken, ám a hatásuk csak mérsékelt, és máig kevéssé tisztázott, pontosan mely elemeik felelősek a javulásért. Marjolein Luman két randomizált, kontrollált mikrovizsgálat eredményeit mutatja be, amelyek éppen ezt a kérdést bontják ki: a tréningek egyes építőköveit külön-külön hasonlítják össze, és a hatásukat a szülők, illetve a pedagógusok által naponta értékelt problémás viselkedésen mérik. Ez a finom felbontású, technikánként vizsgáló megközelítés lehetővé teszi, hogy ne csak azt lássuk, működik-e egy program egészében, hanem azt is, melyik konkrét eljárás mozdítja valóban a gyermek mindennapi viselkedését. A megközelítés gyakorlati haszna kézzelfogható: pontosabban kiválaszthatóvá teszi a leghatékonyabb összetevőket, így a szakemberek célzottabban, az adott családhoz és helyzethez igazítva építhetik fel a beavatkozást.