A csecsemő- és kisgyermekkor az agyi fejlődés legképlékenyebb időszaka, ezért különösen fontos, hogy mennyire korán mutatkoznak meg az ADHD későbbi kialakulására utaló jelek. Meghan Miller kutatása olyan kisgyermekek viselkedését követte nyomon, akik családi örökletességük miatt magas, illetve alacsony kockázattal indultak az ADHD szempontjából. A prospektív megközelítés lényege, hogy a gyerekeket nem egyetlen időpontban, hanem a fejlődés ívét rajzolva, ismételten vizsgálták, így a viselkedés időbeli alakulása, trajektóriái is láthatóvá váltak. A megfigyelések szerint az ADHD-ra jellemző viselkedésmintázatok már 18 hónapos kor körül felismerhetők azoknál a csecsemőknél, akik később fokozott kockázatot hordoznak. Ez a korai jelzés azt sejteti, hogy a kockázat már jóval az iskoláskor előtt tetten érhető, ami megnyitja az utat a megelőzést célzó, korai beavatkozások felé: minél előbb azonosíthatók a leginkább veszélyeztetett gyermekek, annál inkább lehetőség nyílik a támogatásra a fejlődés legfogékonyabb szakaszában.