Az ADHD kezelésére felírt stimulánsok jelentős része nem orvosi célra, hanem kortársi körből kerül a fiatalokhoz, ezért külön figyelmet érdemel, hogy a gyógyszert szedő serdülők maguk is forrásai lehetnek az elterelt készítményeknek. Brooke Molina egy klaszter-randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) adatait mutatja be, amelyben a gyermek-alapellátásban dolgozó praxisokat képezték ki a stimulánsok elterelésének megelőzésére. A diverziós kockázat elméleti modelljére építve a kutatás 357 ADHD miatt kezelt serdülő részvevő körében térképezte fel, mekkora az elterelés veszélye, és milyen tényezők függnek össze azzal, hogy a fiatalt megkeresik-e gyógyszer átadása céljából, mennyire fedi fel másoknak a kezelését, illetve mennyire hajlandó maga is továbbadni a szert. Az előadás a tréning kezdeti eredményeit és az ellátók elégedettségét is bemutatja, gyakorlati támpontot adva ahhoz, hogyan szűrhetők ki és kezelhetők a leginkább veszélyeztetett serdülők már az alapellátás szintjén.