Az ADHD-val élő gyermekek és serdülők viselkedéses kezelései bizonyítottan javítják a szülői nevelést és mérséklik a gyermek nehézségeit, ám a hatás többnyire csak közepes erősségű, és máig keveset tudunk arról, mely családok számára válnak igazán eredményessé ezek a beavatkozások. Ezt a kérdést egyetlen kutatás összegzett adatai helyett egyéni résztvevői adatokon alapuló metaanalízissel (IPDMA) közelíti meg az előadás: a nemzetközi együttműködésben 21 különböző adatbázis 2233 résztvevőjének adatait egyesítette, majd a teljes mintán vizsgálta, milyen tényezők befolyásolják a viselkedéses kezelés kimenetelét. Ez a módszer pontosabb képet ad arról, kiknél és milyen körülmények között érdemes számítani nagyobb javulásra, így segít a klinikusoknak és a segítő szakembereknek célzottabban, az adott gyermek és család sajátosságaihoz igazítva alkalmazni a viselkedéses módszereket.