Az örömképesség csökkenése, vagyis az anhedónia gyakran kíséri a hangulati és szorongásos zavarokat, ám diagnosztikai értéke a klinikai gyakorlatban kihasználatlan marad. Tia Sternat előadása arra mutat rá, hogy érdemes különbséget tenni a tartós, vonásszerű anhedónia (azaz az alacsony alapszintű örömképesség) és az aktuális állapothoz kötődő, átmeneti anhedónia között. Ez a megkülönböztetés nem pusztán elméleti: a vonásszerű, krónikusan alacsony hedonikus tónus jelzésértékű lehet a háttérben meghúzódó, gyakran fel nem ismert felnőttkori ADHD irányában azoknál a betegeknél, akik komorbid hangulat- és szorongásos zavarokkal jelentkeznek. Mivel az átfedő tünetek miatt a komorbid ADHD könnyen rejtve marad, és emiatt a kezelés is gyakran terápiarezisztenssé válik, az anhedónia típusának feltérképezése segíthet pontosabban azonosítani a betegek altípusait, és személyre szabottabb, eredményesebb kezelési tervet kínálni.