Az ADHD gyógyszeres kezelésének megítélésében sokáig az a vélekedés uralkodott, hogy a stimulánsok ugyan enyhítik a tüneteket, ám valódi, hosszú távú életbeli hasznuk kétséges marad. Timothy Wilens áttekintése éppen ezt a feltételezést kérdőjelezi meg. A felhalmozódott kutatási eredményeket átfésülve amellett érvel, hogy mára létezik szilárd empirikus alap, amely a stimuláns kezelés kedvező hatását igazolja a beteg tüneteken túli, valódi működésére: az iskolai és tanulmányi teljesítményre, a baleseti és sérülési kockázat csökkenésére, a hangulati és viselkedéses kimenetelekre. Az áttekintés tétje, hogy a kezelés értékét ne csak a pillanatnyi tünetcsökkenés felől ítéljük meg, hanem aszerint is, hogyan alakítja a páciens életét hosszabb távon. Mindez azt a szemléletváltást támasztja alá, amelyben a működés és az életminőség javulása a kezelés elsődleges céljává lép elő, nem pedig másodlagos hozadékként kezeljük.