Az EEG-ből nyert biomarkerek régóta ígéretes eszköznek tűnnek az ADHD felismerésében és kezelésében, de klinikai megbízhatóságuk a szakirodalom és saját laboratóriumi kutatások alapján is kérdéses. A théta-béta arány (TBR) megítélése ellentmondásos: az ADHD-val élők mintegy harmadánál magasabb, de nincs kizárólag az ADHD-ra jellemző mintázat, így önmagában nem megbízható diagnosztikai eszköz. A legalaposabb vizsgálat szerint a TBR-re épülő EEG-biofeedback nem hoz nagyobb tünetcsökkenést, mint az álkezelés. A homloklebeny középső területéről származó jelek viszont előrejelezhetik a gyógyszeres és az ingerléses kezelésre adott választ. A fő üzenet, hogy az EEG-biomarkerek klinikai haszna összetett, és szélesebb körű megerősítés nélkül rutinszerű alkalmazásuk még nem javasolható.