Az autóvezetés a felnőttkor fontos része, mind a munkavállalás, mind a társas önállóság szempontjából, ám az ADHD-val és a jól funkcionáló autizmusspektrum-zavarral élők számára sajátos nehézségeket okozhat. Ez az előadás azt a kérdést járja körül, mennyire megbízhatóan használhatók a vezetésszimulátorok a vezetési teljesítmény és a vezetés közbeni viselkedés tárgyilagos felmérésére. A megközelítés lényege, hogy a valós forgalom kockázatai nélkül, ellenőrzött és ismételhető körülmények között lehet megfigyelni, hogyan reagál egy adott személy a vezetési helyzetekre. Az előadó MIT-n folytatott kutatásai alapján bemutatja, hogy a szimuláció érvényes eszköz lehet az egyének közötti vezetési különbségek megragadására, és kitér arra is, hogyan tervezhető meg egy-egy szimulációs forgatókönyv úgy, hogy az eltérő csoportok – például neurológiailag eltérően fejlődő vezetők – jellegzetességeihez igazodjon. A gyakorlati tanulság, hogy a célzottan kialakított szimulációs környezet segíthet pontosabban megérteni és értékelni a vezetési viselkedést a pszichiátriai és fejlődési érintettségű populációkban.