Az ADHD örökletes hajlama és a környezeti hatások szorosan összefonódnak, és kialakulásában gyakran éppen a kettő kölcsönhatása a döntő. Ennek feltárására két, viszonylag új mérőeszköz ötvözése kínál lehetőséget: egyrészt a poligénes kockázati pontszámok, amelyek számos apró genetikai variáns összegzésével becsülik meg az egyén örökletes terheltségét, másrészt a lakcímek térinformatikai (geospatiális) kódolása, amellyel pontosan jellemezhető, milyen környezeti terhelés éri a gyermeket — például a lakókörnyezet társadalmi hátránya vagy a légszennyezettség mértéke. E két adatforrás összekapcsolásával bemutatható, hogy a környezeti expozíciók befolyásolják a genetikai kockázat érvényesülését, és fordítva: az örökletes hajlam alakíthatja a környezeti ártalmakra adott választ. A fő üzenet, hogy az ADHD kialakulása nem érthető meg pusztán a gének vagy pusztán a környezet felől — a kettő együttes hatása a meghatározó. A gyakorlat számára ez arra figyelmeztet, hogy a kockázat felmérésekor érdemes a gyermek életkörülményeit, lakókörnyezetét is figyelembe venni, nem csupán az egyéni vagy családi előzményeket.