A genetikai és agyi képalkotó eljárások rohamos fejlődése egyre sürgetőbbé teszi a kérdést: mikor válhatnak ezek a módszerek ténylegesen hasznossá az ADHD mindennapi diagnosztikájában és kezelésében? Az előadó klinikusi nézőpontból értelmezi a területen folyó élvonalbeli kutatásokat, és amellett érvel, hogy a szakembereknek egyre alaposabban kell ismerniük ezeket az eredményeket. A fő üzenet józan és kiegyensúlyozott: a genetikai és neuroimaging vizsgálatok ma még nem alkalmasak közvetlen klinikai felhasználásra, vagyis egyelőre nem helyettesítik a megszokott diagnosztikus eljárásokat. Hosszabb távon azonban utat nyithatnak a mentális zavarok értelmesebb altípusokba sorolása felé, és segíthetik a genetikai tanácsadást, a kezelés megválasztását és nyomon követését, valamint az új gyógyszerek fejlesztését. A gyakorlati tanulság, hogy érdemes nyitottan és tájékozottan követni ezt a gyorsan változó tudásterületet, reális elvárásokkal a jelenlegi korlátait illetően.