A járvány idején gyorsan elterjedt online (telehealth) vizsgálati formák kapcsán joggal merül fel a kérdés: valóban szélesítik-e a hozzáférést az ADHD diagnosztikai szolgáltatásaihoz, vagy épp ellenkezőleg, újratermelik a meglévő egyenlőtlenségeket? A kutatás középpontjában az állt, hogy a távoli formátumban zajló kivizsgáláshoz való hozzájutás nem egyforma: a fiatalok rassz, illetve etnikai hovatartozása és a család társadalmi-gazdasági helyzete eltérően befolyásolja, ki tud ténylegesen élni a távdiagnosztika lehetőségével. Az előadó ezeket a különbségeket vizsgálta, rámutatva, hogy a technológiai eszközökhöz, megfelelő internetkapcsolathoz vagy a szolgáltatáshoz való hozzáférés akadályai miatt a telehealth nem feltétlenül csökkenti, sőt akár fokozhatja is a hátrányos helyzetű csoportok lemaradását. A gyakorlati tanulság, hogy az online ellátási formák bevezetésekor tudatosan figyelni kell az esélyegyenlőségre, hogy a diagnózishoz vezető út minden fiatal számára valóban elérhető maradjon.