Az ADHD kialakulásában egyszerre játszik szerepet a jelentős örökletes hajlam és a kockázatot módosító környezeti hatások — ezt az elmúlt évtizedek kutatásai egyértelműen megerősítették. A genetikai háttér mai ismereteit áttekintve bontakozik ki a molekuláris genetikai kockázati mutatók, az úgynevezett poligénes kockázati pontszámok fogalma. A bemutató arra világít rá, hogyan ragadható meg a genetikai kockázat nem egyetlen génnel, hanem számos apró génhatás összegzésével: a poligénes pontszám épp ezt a sok kis genetikai tényezőből összeálló hajlamot fejezi ki egyetlen mérőszámban. A hangsúly azon van, mit jelent mindez a gyakorló szakember számára: hogyan értelmezhetők ezek a kockázati mutatók, mire képesek és mire nem a klinikai gondolkodásban. A fő üzenet, hogy az ADHD genetikai hajlama valós és mérhető, ám önmagában nem determinál: a környezeti tényezőkkel összjátékban formálja a kockázatot és a kórlefolyást.