Az előadás arra hívja fel a figyelmet, hogy az ADHD-val élők közül sokan szociális szorongással is küzdenek, amely gyakran figyelmen kívül marad. A szociális szorongás a negatív megítéléstől, a megszégyenüléstől vagy a kínos helyzetektől való tartós, a valós kockázattal arányban nem álló félelemben nyilvánul meg, és összefüggésbe hozható az iskolai lemorzsolódással, a munkanélküliséggel és a kevésbé kielégítő baráti kapcsolatokkal. Az előadás bemutatja a társbetegség előfordulási arányát felnőttek és tizenévesek körében, valamint a kezelési lehetőségeket: a pszichoterápiát, a viselkedéses módszereket és a gyógyszeres terápiát. Kiemeli azt is, hogy a segítségkérés gyakran csak hosszú késéssel történik meg.