Az ADHD genetikai hátterét feltáró kutatások az utóbbi években jelentősen átalakultak, és új eredményeik egyre közvetlenebbül kapcsolódnak a klinikai gyakorlathoz. Ezek értelmezésében az úgynevezett „big data" megközelítés kerül a középpontba: mivel az ADHD-hoz kapcsolódó genetikai hatások rendkívül sokfélék, és egyenként csak nagyon kis mértékben járulnak hozzá a tünetek kialakulásához, érdemi összefüggéseket csak igen nagy mintákon végzett vizsgálatokból lehet kimutatni. A bemutatott eredmények arra világítanak rá, hogy az ADHD egyszerre helyezhető el a normál működés folytonos skáláján és tekinthető sajátos állapotnak: részben elkülönül más neuropszichiátriai zavaroktól, részben viszont közös genetikai markereket és háttérmechanizmusokat oszt meg velük. A fő üzenet, hogy e genetikai felismerések segítenek jobban megérteni az ADHD klinikai megjelenését, és hozzájárulhatnak a kezelés célzottabbá, személyre szabottabbá tételéhez.