Az ADHD-val élő betegek egy része a megszokott, első vonalbeli kezelésre nem vagy csak részben reagál, ami felveti az új gyógyszeres megközelítések kérdését. Kiindulópont, hogy az ADHD gyakran jár együtt szorongásos és hangulati zavarokkal, és e társbetegségek hátterében részben közös idegrendszeri folyamatok állhatnak; éppen ezért érdemes a kórképeket átívelő, transzdiagnosztikus szemlélettel keresni a beavatkozási pontokat. A középpontban a glutamát mint ingerületátvivő, valamint a glutamát és a dopamin rendszerének kölcsönhatása áll: ezek a folyamatok ígéretes célpontot kínálnak akkor, amikor a tünetek a hagyományos, főként a dopaminra ható szerekkel nehezen befolyásolhatók. Az áttekintés a glutamáterg megközelítés gyógyszertani megfontolásait is mérlegeli. A gyakorlati tanulság, hogy a terápiarezisztens, illetve erősen társbetegségekkel terhelt eseteknél a megváltozott idegrendszeri háttér eltérő kezelési választ eredményezhet, így indokolt lehet az új, célzott terápiás lehetőségek átgondolt mérlegelése.