A hízósejtek a gyulladásos folyamatok kulcsszereplői, túlzott aktivációjuk (hízósejt-aktivációs szindróma) pedig számos testi tünettel és társbetegséggel jár együtt — felmerül hát a kérdés, érdemes-e őket terápiás célpontként tekinteni az ADHD kezelésében. A kiindulópont az immunrendszer és a figyelemzavar közötti kapcsolat. Az allergológiai és immunológiai nézőpontból közelítő bemutató amellett érvelt, hogy a hízósejt-betegség és az ADHD közötti összefüggést egy átfogó, több szervrendszert érintő gyulladásos állapot — az úgynevezett "szuper-szomatikus szindróma" — közvetítheti, vagyis a viselkedéses és figyelmi tünetek hátterében részben immunológiai mechanizmusok állhatnak. A fő üzenet, hogy ha a gyulladás valóban közvetítő szerepet játszik, akkor a hízósejt-működés célzott befolyásolása új, a klasszikus pszichiátriai megközelítésen túlmutató kezelési irányt nyithat azoknál a betegeknél, akiknél az ADHD jellegzetes testi-immunológiai társbetegségekkel jár együtt.