A koronavírus-járvány két éve után érdemes szakemberként megállni egy pillanatra, és átgondolni, mit is jelentett ez az időszak. A konferencia volt az első, amelyet a pandémia után ismét személyes jelenléttel rendeztek meg, így ez a mérlegvonás egyszerre tekint visszafelé és előre: számba veszi, mi változott jó és rossz irányban a társas világunkban, a betegeink és a saját mindennapjaink szintjén. A téma három szálon bontakozik ki. Elsőként azt, hogy a járvány milyen tartós, történelmi léptékű nyomot hagyott a társadalmi együttélésen. Másodszor azt, hogy az ADHD-val élőket sajátos módon, helyenként súlyosabban, máshol kevésbé érintették a korlátozások és a megváltozott életritmus. Végül pedig azt, hogyan dolgozták fel maguk a klinikusok ezeket a változásokat — a szakmai közösség élményei a gyász öt szakaszának keretében értelmeződnek. A fő üzenet, hogy a reflexió és a perspektíva megtalálása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a járvány tanulságait a további segítő munkába beépítsük.