A felnőttkori ADHD-t gyakran alulbecsülik és fel sem ismerik, miközben otthon, az iskolában, a munkahelyen és a társas kapcsolatokban is jelentős működési nehézséget okoz. Az érintettek kisebb részénél a tünetek már gyermekkorban diagnosztizálva, onnan húzódnak át a felnőttkorba, többségüknél azonban csak felnőttként derül fény a zavarra. A stimulánsok maradnak az elsőként választandó szerek, ezek azonban hagyományosan szájon át, azonnali vagy elnyújtott felszívódású formában érhetők el. A személyre szabott gyógyszeres kezelés egyik újdonsága a bőrön át ható, transzdermális gyógyszerleadás (TDDS): a tapasz a hatóanyagot egyenletesen, lassan juttatja a szervezetbe, megkerüli az emésztőrendszeri lebontást, javíthatja a tolerálhatóságot, csökkentheti a gyógyszerkölcsönhatásokat, és felhelyezésével-eltávolításával a hatás kezdete és vége is időzíthető. Bemutatásra kerül egy konkrét készítmény, az első nem orális, dextroamfetamin-alapú ADHD-tapasz, amelynek farmakokinetikája kiegyenlített hatást ad, hatékonyságát és biztonságosságát pedig klinikai vizsgálatok támasztják alá; több dóziserősségben elérhető és tíz különböző bőrfelületre felhelyezhető. Gyakorlati üzenete, hogy a felnőtt ADHD kezelésében érdemes a beteg igényeihez igazítható, alternatív beviteli formákban is gondolkodni.