Serdülőkorban már bizonyos korai jellemzők előre jelezhetik az öngyilkossági hajlam későbbi megjelenését – ADHD-val élő és ADHD nélküli fiataloknál egyaránt. Az elemzés egy nagy, hosszú távú követéses mintára épült, amelyben a résztvevőket éveken át, évről évre újra felmérték; így megfigyelhető volt, hogy a korábban mért tényezők miként függenek össze a később kialakuló kockázattal. A kutatás középpontjában három, jól mérhető jellemző állt: az ingerlékenység mint érzelmi-hangulati vonás, az impulzivitás mint a viselkedéses önszabályozás zavara, valamint a munkamemória mint a végrehajtó működés egyik kulcseleme. A fő üzenet, hogy az öngyilkossági kockázatot nem egyetlen ok magyarázza: a megismerési (kognitív) és az érzelmi tényezők részben önállóan, részben együttesen, egymás hatását erősítve járulnak hozzá a veszélyeztetettséghez. Ennek gyakorlati jelentősége, hogy a veszélyeztetett fiatalok azonosításához és a megelőzéshez érdemes egyszerre figyelni az érzelmi szabályozás és a gondolkodási működés jeleire, nem csak az egyik dimenzióra.