Az ADHD-hoz társuló idegrendszeri eltérések sokfélék és önmagukban gyakran apró hatásúak, ezért megbízhatóan csak több ezer fős, összevont adatbázisokon, vagyis "nagy adat" megközelítéssel ragadhatók meg — éppen ezt teszik lehetővé a nagy mintaszámú agyi képalkotó vizsgálatok. Az ilyen elemzések egyik fő tanulsága, hogy az ADHD nem éles határral elkülönülő állapot: az agyi jellemzők mentén folytonos átmenet mutatkozik a tünetmentes működés felé, miközben a zavarnak vannak sajátos, rá jellemző vonásai is. Felmerül az is, mennyiben különül el az ADHD más idegrendszeri-pszichiátriai zavaroktól, és mely idegrendszeri alapok közösek velük. Mindez segít árnyaltabban érteni, hogy az ADHD klinikai képe miért ennyire változatos, és hosszabb távon hozzájárulhat a kezelés célzottabbá tételéhez.