A mentális egészségi nehézségek nem azonos eséllyel jutnak el a diagnózisig: sok múlik azon is, hogy egy fiatal kisebbségi faji vagy etnikai háttérrel rendelkezik-e. A kutatók iskolai környezetben végeztek szűrést, amely nemcsak a tünetek meglétét, hanem az ezekkel együtt járó működési károsodás mértékét is figyelembe vette. A vizsgálatba bevont száz diák közül viszonylag magas arány, mintegy 17 százalék mutatott közepes vagy súlyos ADHD-ra utaló pozitív szűrési eredményt. A fekete és a fehér tanulók között nem volt érdemi különbség abban, hogy mennyire valószínűen kaptak diagnózist, a fekete diákok azonban nagyobb arányban tapasztaltak jelentős működési károsodást a mindennapokban. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebbségi háttérrel élő fiatalok körében nagyobb lehet a tényleges ellátási és kezelési szükséglet, mint amennyit a puszta diagnózisszámok mutatnak, ezért a szűrésnek a tünetek mellett a hétköznapi terhelést is mérnie érdemes.