A komplementer és integratív medicina (CIMED) körébe tartozó eljárások évek óta részei a gyermekkori ADHD kezelési palettájának, és több módszerről is születtek már összesítő elemzések. A vizsgálatok eltérő felépítése és a torzítás kockázata azonban megnehezíti, hogy a meglévő tudományos eredmények közvetlenül átültethetők legyenek a klinikai gyakorlatba. Ennek áthidalására egy újonnan elkészített metaanalízis szigorú beválasztási kritériumokat alkalmazott, amelyek a belső érvényességet (vagyis az ok-okozati következtetés megbízhatóságát) helyezték előtérbe a külső, általánosíthatósági szempontokkal szemben. Ezzel a szigorú megközelítéssel az elemzés fő megállapítása az volt, hogy a vizsgált CIMED-módszerek közül egyedül a kognitív tréning mutatott alapszintű bizonyítékot a hatékonyságra. Az üzenet gyakorlati tanulsága, hogy a kiegészítő eljárások népszerűsége ellenére a bizonyítékok zömét óvatosan kell értelmezni, és a módszerválasztásnál a vizsgálatok minőségét is mérlegelni szükséges.