Az ADHD ma már közegészségügyi kérdés, hiszen a gyermekek jelentős részét érinti, és a tünetek többségüknél felnőttkorban is megmaradnak, gyakran rosszabb testi és lelki egészséggel, valamint alacsonyabb várható élettartammal együtt. Az előadás bemutatja, hogyan építhető fel a felnőttkori ADHD közegészségügyi felügyelete több adatforrás - felmérések és egészségügyi igénylési adatok - együttes felhasználásával. Az adatokból kirajzolódik, hogy a biztosítottaknak csak kis része kap ADHD-ellátást, és ennek gyakorisága az életkorral csökken, miközben az ellátás jellege a biztosítás típusától is függ. A különböző forrásokra támaszkodó megközelítés segít feltárni az ellátási hiányosságokat és az alulellátott csoportokat.