A metilfenidát az ADHD egyik első vonalbeli gyógyszere, amely általában jól tolerálható, ritkán azonban súlyosabb mellékhatások is jelentkezhetnek. Ez a vizsgálat azt kutatta, hogy bizonyos genetikai eltérések (egypontos nukleotid-polimorfizmusok) összefügghetnek-e a metilfenidát-kezelés során fellépő mellékhatásokkal. A kezelés javította az ADHD tüneteit, és csökkentette az érzelmi tompaságot, az ingerlékenységet, a szomorúságot és a bőrpiszkálást; a genetikai eltérések nem a tünetjavulással, hanem egyes mellékhatásokkal, például ingerlékenységgel, alvásproblémákkal és tompasággal mutattak kapcsolatot. Az eredmények arra utalnak, hogy a genetikai háttér befolyásolhatja a gyógyszerre adott egyéni választ, ami hosszú távon a személyre szabottabb kezelés irányába mutathat.