A diagnosztizált ADHD esetében tapasztalt férfi-női arányt részben az magyarázza, hogy a nőknél gyakran elmarad a felismerés és a szakemberhez juttatás. A nők eltérő tünetmintázatot, más társbetegségeket és sajátos működési nehézségeket mutatnak, mint a férfiak: a lányoknál a tünetek finomabbak és inkább befelé fordulóak, serdülő- és fiatal felnőttkorban pedig viselkedéses és érzelmi szabályozási problémák jelennek meg. Az előadás szakértői konszenzuson alapuló, gyakorlati szempontokat ad a nők és lányok ADHD-jának azonosításához, kezeléséhez és támogatásához az élet különböző szakaszaiban. Üzenete, hogy túl kell lépni azon a szemléleten, amely az ADHD-t kizárólag a „nyughatatlan fiúk" viselkedészavarának tekinti, és élethosszig tartó ellátási megközelítésre van szükség.