Sok országban él az a feltevés, hogy önmagában az ADHD diagnózisa elegendő ahhoz, hogy valaki jogosulttá váljon az oktatási környezetben nyújtott könnyítésekre. Az előadó ennek tudományos hátterét és a feltételezés rejtett kockázatait járja körül. Példaként a nemzetközileg leggyakrabban alkalmazott módszert, a kognitív teszteken biztosított hosszabbított időt veszi górcső alá: mennyire hatékony és mennyire ADHD-specifikus ez a beavatkozás. Külön kitér arra, hogy a különböző „adagolás” (vagyis az időtöbblet eltérő százalékai) hogyan befolyásolja az ADHD-val élő fiatalok teljesítményét, és milyen tényezők jelezhetik előre a stratégia eredményességét. Záró gondolatként egy szakértői konszenzus ajánlásait osztja meg, amely segíti a klinikusokat annak eldöntésében, mikor és milyen formában érdemes ilyen könnyítéseket javasolni.