Egy városi, közösségi főiskola sokszínű, gyakran társadalmilag hátrányos helyzetű diákjai körében végzett csoportos ADHD-intervenció tapasztalatai sok tanulsággal szolgáltak. A megvalósítást több nehézség kísérte: sok diák a gyakori társuló öngyilkossági gondolatok vagy szerhasználat miatt nem vehetett részt, és egyenlőtlenségek is megmutatkoztak, mivel a fehér diákok nagyobb eséllyel kaptak korábban kivizsgálást és gyógyszeres kezelést, mint a más bőrszínű hallgatók. A csoportos forma ugyanakkor értékesnek bizonyult abban, hogy a résztvevők kapcsolódni tudjanak egymáshoz és elfogadóbbá váljanak önmagukkal szemben.