A hagyományos ADHD-intervenció során szinte reflexszerűen nyúlunk olyan eszközökhöz, mint a határidőnapló, az időzítő, az ellenőrzőlista vagy a napi menetrend – abból a feltételezésből kiindulva, hogy ezek jelentik az alapját a feladatvégrehajtásnak és az időgazdálkodásnak. De mi van akkor, ha ezek az eszközök valójában egyáltalán nem kiindulópontok? Mi van akkor, ha éppen ellenkezőleg: olyan fejlett végrehajtófunkció-támogatásokról van szó, amelyek olyan kognitív készségekre épülnek, amelyeket a legtöbb ADHD-val élő tanuló még nem tud megbízhatóan mozgósítani? Ez az előadás szembe mer nézni ezzel a kényelmes meggyőződéssel, és megvizsgálja, miért vallanak kudarcot ezek a stratégiák a mindennapokban. A határidőnapló vagy az időzítő használata ugyanis feltételezi a jól működő munkamemóriát, a helyzetfelismerő képességet és a testbe ágyazott kogníciót – csakhogy éppen ezek azok a végrehajtó funkciók, amelyek ADHD esetén a leginkább sérülnek. Ha ezek a képességek nem állnak rendelkezésre, a segíteni hivatott eszközök nem támaszként, hanem frusztrációforrásként jelennek meg a tanuló életében. Az előadás pedagógusokat, terapeutákat és szülőket vezet végig egy szemléletváltáson: az eszközközpontú megközelítéstől a készségalapú fejlesztés irányába. Konkrét, a gyakorlatban is alkalmazható módszereket mutatunk be arra, hogyan segíthetjük a tanulókat azoknak az alapvető kognitív struktúráknak a felépítésében, amelyek nélkül az időzítők és naptárak valójában használhatatlanok maradnak. Az előadás végére a résztvevők gyakorlati eszköztárral rendelkeznek majd a testbe ágyazott figyelem fejlesztéséhez, a munkamemória erősítéséhez, valamint a tér- és időérzékelés tudatosításához – hogy a tanulók ne csupán eszközöket kapjanak a kezükbe, hanem valóban meglegyen bennük a képesség azok hatékony használatára is.