A fekete nők kiégése ADHD esetén nem a teherbírás hiányáról szól – hanem arról, hogy olyan rendszerekben kell helytállni, amelyeket nem az ő agyuk működéséhez terveztek. Ha valaki egyszerre küzd az ADHD-ra jellemző végrehajtó funkciók zavarával, a kódváltás kényszerével (azaz azzal, hogy különböző társadalmi környezetekben folyamatosan alkalmazkodnia kell a többségi elvárásokhoz), az „erős fekete nő" képének fenntartásával és a láthatatlan, el nem ismert munkával – mindezt neurotypikus agyakra szabott keretrendszerek segítségével –, a kiégés szinte törvényszerű következmény. Nem azért, mert nem volna képes rá. Hanem azért, mert az agyának természetes működésével szemben dolgozik, nem pedig azzal összhangban.
Az előadó kidolgozta a Valóságellenőrzés Keretrendszert, amely abban segít a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral élő fekete nőknek, hogy olyan rendszereket építsenek fel, amelyek valóban igazodnak agyuk működéséhez. A módszer feltérképezi, hol folyik el az energia anélkül, hogy visszatöltődne, azonosítja a szükséges változtatásokat, és fenntartható megközelítéseket dolgoz ki – olyanokat, amelyek az ADHD-t erőforrásként hasznosítják, nem pedig leküzdendő akadályként kezelik.
A szekció keretében a résztvevők elsajátítják: hogyan azonosítsák az energiaveszteség forrásait, és hogyan teremtsenek egyensúlyt a teljesítmény és a feltöltődés között; megismernek egy keretrendszert annak felmérésére, hogy mi működik és mi szorul változtatásra; megkapják azokat a határkijelölési stratégiákat, amelyek egyaránt figyelembe veszik az ADHD sajátosságait és a kulturális összefüggéseket; valamint megtanulják, hogyan építsenek fel olyan rendszereket, amelyek az ő igényeiket szolgálják – nem olyanokat, amelyeket valaki másnak terveztek. Ez a szekció arról szól, hogyan lehet megélni azt az életet, amelyet valóban szeretnénk – úgy, hogy az agyunk természetes működésével együtt haladunk, nem ellene.