Az ADHD diagnózisok száma már évtizedek óta folyamatosan növekszik. Mivel a jelenlegi diagnosztikai kritériumok nagyrészt a gyermekkori tünetmegjelenésen alapulnak, szakmai körökben komoly vita folyik arról, hogyan lehet a legpontosabban azonosítani az ADHD-t felnőttkorban. Számos gyakorló szakember neuropszichológiai értékelések alkalmazására képezték ki, amelyeket a diagnosztikai pontosság növelése érdekében használnak, és ezek a kollégák joggal tartanak attól, hogy le kell mondaniuk az általuk jól bevált, átfogó tesztbattériákról. Az újabb kutatások azonban arra utalnak, hogy ezek az eszközök nem képesek megbízhatóan elkülöníteni az ADHD-val élő és az érintetlen személyeket. A diagnosztika egyéb lehetőségei közé tartozik a klinikai interjú és a kérdőíves módszerek alkalmazása, amelyek ugyan hasznosak, ám magas arcérvényességük miatt aggályok merülhetnek fel a szándékos tünettúlzással, illetve a páciensek részéről megnyilvánuló tudattalan torzítással kapcsolatban. Ez az előadás áttekinti a felnőttkori ADHD átfogó diagnosztikájával foglalkozó szakirodalmat, mérlegre teszi a jelenleg elérhető diagnosztikai eszközök előnyeit és korlátait, továbbá bemutatja az EEG-vizsgálatot mint olyan potenciális új módszert, amely hozzájárulhat a diagnosztikai pontosság javításához.