A felejtés nem kudarc – sokkal inkább az agyunk összetett működési rendszerének egy sajátossága, nem pedig hibája. Ebben a szekcióban eloszlatjuk az emlékezettel és az ADHD-val kapcsolatos tévhiteket, és a frusztrációt önbizalommá alakítjuk át. Az emberi agyat naponta mintegy 11 órányi információ éri – képek, hangok, beszélgetések és érzetek –, ugyanakkor nem arra vagyunk tervezve, hogy mindezt megőrizzük. Ideje abbahagyni az önmarcangolást az elmulasztott találkozók vagy a befejezetlen feladatok miatt. Helyette fedezzük fel, hogyan dolgozza fel az információt az ADHD-s agy, és tanuljunk meg olyan gyakorlati stratégiákat alkalmazni, amelyek az emlékezetünkkel dolgoznak – nem ellene. Megvizsgáljuk a felejtés tudományos hátterét (amely meglepő módon valójában hasznos jelenség), megismerkedünk azokkal az eszközökkel, amelyek az emlékezetünk legjobb szövetségesei lehetnek, és ami a legfontosabb: új megvilágításba helyezzük ezt az egész kérdéskört. Részletesen foglalkozunk az eseményalapú és az időalapú prospektív emlékezeti nehézségekkel, valamint az ADHD-s agyhoz igazított intervenciós lehetőségekkel – köztük a külső emlékezeti támogatásokkal, a strukturált rutinokkal és a technológiai megoldásokkal, például a mesterséges intelligencia alapú emlékeztetőkkel. Vége az önkritikának. Átírjuk a forgatókönyvet: az „én mindig mindent elfelejtек„ helyett „én egy nekem megfelelő emlékezeti rendszert építek fel" lesz az új alaptörténet. Ez a szekció félig mítoszrombolás, félig problémamegoldás – és teljes egészében ítélkezésmentes. Útitérképet kínál ahhoz, hogy megértsd, elfogadd és optimalizáld az ADHD-s agyad emlékezéshez való sajátos viszonyát.