Az ADHD-val élő személyek gyakran számolnak be arról, hogy nehezen találják meg a helyüket a világban, és sokszor úgy érzik, „maszkot kell viselniük", vagy valamilyen módon álcázniuk kell magukat, hogy beilleszkedhessenek egy neurotypikus környezetbe. Az ADHD-val járó stigma sokak számára szégyellnivaló titokként nehezedik rájuk. Bár a tünetek elrejtésének – vagy legalább mérséklésének – megvan a maga alkalmazkodási értéke, ez a stratégia számos rejtett árat is magával hozhat. Az előadás célja kettős: egyrészt mélyebben megérteni, miért alakul ki ez az álcázási folyamat, másrészt feltárni, hogyan járul hozzá belső zavarokhoz (például szégyenérzethez), kapcsolati nehézségekhez (például magányhoz), valamint a stigma fennmaradásához. Az előadás emellett áttekinti azokat a kutatási eredményeket, amelyek hatékony – és kevésbé hatékony – módszereket vizsgálnak arra vonatkozóan, hogyan segíthetjük klienseinket abban, hogy levegyék ezt a maszkot, és ne csupán felszínesen illeszkedjenek be, hanem valódi összetartozás-érzést élhessenek át. A tárgyalt beavatkozások között szerepel a pszichoedukáció, a mindfulness, az Elfogadás és Elköteleződés Terápiája (ACT), valamint a szociális készségek fejlesztése. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ezeket a módszereket jellemzően neurotypikus személyek bevonásával dolgozták ki és standardizálták, ezért az ADHD-val élők esetében gyakran szükség van módosításokra a hatékonyság biztosítása érdekében. Február 28., szombat.