Az érzelmi impulzivitás és az érzelmek szabályozásának nehézsége mára a felnőttkori ADHD alapvető jellemzőjeként kerül számon. Sokak számára ezek az érzelmi mintázatok okozzák a legnagyobb kihívásokat a kapcsolatokban, a munkahelyen és a mindennapi életben. A kezelési megközelítések jellemzően új készségek elsajátítására, a gondolkodási minták javítására vagy a viselkedés megváltoztatására összpontosítanak. Bár ezek a stratégiák valóban segíthetnek, sokan mégis újra és újra feltesznek maguknak egy kérdést: „Ha tudom, mit kellene tennem, miért nem tudom megtenni abban a pillanatban?" A polyvagális elmélet szemlélete gyakorlati és reménnyel teli keretet kínál annak megértéséhez, miért olyan nehéz áthidalni a szakadékot aközött, amit tudunk, és aközött, amit valójában teszünk. Az idegrendszerünk folyamatosan váltogat a biztonság, a stressz és a leállás állapotai között, és minden egyes állapot meghatározza, hogy az agy mely területei érhetők el éppen. Amikor a rendszer szabályozott állapotban van, könnyebben elérhetők azok az agyi hálózatok, amelyek a tanulást, a tervezést, a belátást és a fejlődést támogatják. Stressz vagy leállás esetén viszont ezek az erőforrások szűkössé válnak. Minden állapotnak más szükségletei vannak, és más eszközök hatékonyak bennük. Ebben a szekcióban Dr. Shawn Horn egy könnyen alkalmazható keretrendszert mutat be az idegrendszeri állapotok felismerésére, valamint arra, hogyan illeszthetjük a stratégiáinkat ahhoz, amire a rendszerünknek éppen szüksége van. Amikor a szégyenteli narratíváról — „Mi a baj velem?„ — átváltunk egy szégyentől mentes, idegrendszer-alapú szemléletre — „Milyen állapotban van most a rendszerem?" —, valódi változás válhat lehetségessé.