Amikor stressz éri a családot, a párkapcsolatot vagy a munkacsoportot, sokan automatikusan ismerős szerepekbe csúszunk: az egyik fél túlműködővé válik – szervez, megold, aggódik, és magára veszi a terhek nagy részét –, míg a másik alulműködővé, aki visszahúzódik, lefagy, vagy teljesen bezárkózik. Ez a szekció ezt a túl- és alulműködési „táncot" nem személyiséghibaként, hanem egy kiszámítható stresszreakcióként közelíti meg. Megvizsgáljuk, hogyan rögzülnek ezek a szerepek, miért olyan nehéz változtatni rajtuk – különösen akkor, ha ADHD is jelen van a képletben –, és hogyan halmozódik fel bennük idővel a bűntudat, a neheztelés és a kiégés. Legfőképpen pedig olyan gyakorlati módszereket azonosítunk, amelyek segítségével ki lehet lépni ezekből az automatikus szerepekből, újra lehet osztani a felelősséget, és rugalmasabb, együttműködőbb mintázatok felé lehet elmozdulni – otthon, a munkahelyen és saját magunkban egyaránt.