Célkitűzés
Az Esseni Iskolai Életút-interjú (EIS-B; Grabemann, 2014) szülői kérdőívének faktorszerkezetét vizsgáltuk. Emellett az így kapott faktorértékeket összevetettük a gyermekkori tünetekre vonatkozó értékelésekkel, és értékeltük hozzájárulásukat a végső diagnózishoz.
Módszer
531 egymást követő, felnőtt ADHD-kivizsgálásra érkező beteg szülői EIS-B értékelését elemeztük (átlagéletkor: 31,9 év; 58,2% férfi; ADHD: 59,3%). A faktorszerkezetet főkomponens-analízissel (PC) és varimax-rotációval tártuk fel. A faktorértékeket korreláltattuk a WURS-K és az EIS-B félig strukturált interjú gyermekkori tüneti pontszámaival, valamint a végső diagnózist előrejelző tényezőkként is elemeztük.
Eredmények
Hat faktor a variancia 60,9%-át magyarázta: figyelem (AT, 16,4%), oppozicionális dackodás (OD, 14,6%), impulzivitás (I, 8,8%), hiperaktivitás (H, 8,3%), erőszak nélküli magatartászavar (CD-V, 8,3%) és erőszakkal járó magatartászavar (CD+V, 4,9%). A WURS-K az OD-vel korrelált (r = 0,33), gyengébben az AT-vel (r = 0,25), az I-vel (r = 0,09) vagy a H-val (r = 0,14). A betegek tünetei az AT-vel r = 0,37, az I-vel r = 0,38 és a H-val r = 0,47 értékkel függtek össze. A regresszió szerint az AT, I, H és CD-V — de nem az OD vagy CD+V — kapcsolódott az ADHD-diagnózishoz.
Következtetések
Az eredmények rámutatnak az oppozicionális dackodás jelentőségére a szülők gyermekkorra vonatkozó visszatekintő értékelésében. Bár az OD-tünetek a szülői megítélés szempontjából lényegesnek tűntek, a végső diagnózishoz nem kötődtek érdemben. Az eredmények alátámasztják az EIS-B szülői kérdőívének konstruktum-érvényességét a felnőtt ADHD kivizsgálásában.