Célkitűzés
A felnőtt ADHD-kivizsgálásnál neuropszichológiai teljesítményteszteket általánosan alkalmazunk, ám sok személy nem hiteles tünetbeszámolót vagy nem hiteles tesztteljesítményt mutat. Ezért a teljesítmény-érvényességi tesztek (PVT-k) és a tüneti érvényességi tesztek (SVT-k) kulcsfontosságúak az ilyen diagnosztikai hibák felismerésében. A vizsgálat e validitási mérőeszközök szerepét tárja fel az átfogó felnőtt ADHD-diagnosztikai folyamatban.
Módszer
Az ambuláns szakrendelésünkre (Marburg, Németország) felnőtt ADHD-felmérésre érkező 461 személyt vontunk be. Mindenki átesett klinikai neuropszichológiai vizsgálaton: strukturált interjún, a Conners Felnőtt ADHD Skálán és a Qb+Teszten. A vizsgálatba bevontunk három PVT-t (Groningen Effort Test, Medical Symptom Validity Test, Amsterdam Short-Term Memory Test) és két SVT-t (CAARS Infrequency és Inconsistency indexek).
Eredmények
Az adatelemzés szerint a PVT-k és a beszámolt ADHD-tünetek között nincs erős kapcsolat. Az SVT-k és a többi paraméter között sem találtunk értelmezhető összefüggést. Sem a hálózati, sem a faktoranalízis nem azonosított külön PVT-faktort; helyette egymástól független tesztekből álló hálózatot láttunk.
Következtetések
A PVT-faktor hiánya azt jelzi, hogy az ADHD-mintában nincs összefüggő érvényességi struktúra; ez felveti, hogy újra kell gondolnunk az érvényesség fogalmát és mérését az ADHD kutatásában és klinikai gyakorlatában.