Célkitűzés
A pszichiátriai diagnózisok — köztük az ADHD-é és az ADHD-val társuló zavaroké — terén etnikai és származási különbségek figyelhetők meg. Korábban kimutattuk, hogy egyes etnikai csoportokban — a fehér gyermekekhez és fiatalokhoz képest — kevesebb ADHD-, kényszerbetegség- és szorongásdiagnózist jeleznek annak ellenére, hogy e zavarok tünetszintje magas. Az elemzést szélesebb körű etnikai csoportokra és pszichiátriai zavarokra is kiterjesztettük.
Módszer
A Spit for Science vizsgálatban 6–17 éves résztvevőktől (n = 17 271) gyűjtöttünk diagnózis- és tünetinformációkat ADHD-ra, kényszerbetegségre, depresszióra, autizmusra, illetve szorongásra vonatkozóan. A csoportok: fehér (n = 6 565), kelet-ázsiai (n = 3 373), dél-ázsiai (n = 2 234), latino (n = 363), fekete (n = 280), közel-keleti (n = 626) és vegyes származású (n = 3 783). Regressziós elemzéssel — a pszichiátriai tünetszintek figyelembevétele után — vizsgáltuk a tünetszintek és diagnózisok eltéréseit a fehér csoporttal összehasonlítva.
Eredmények
A fehér résztvevőkhöz képest minden más etnikai csoportban magasabb tünetszintek jelentkeztek az ADHD-ra és a társuló zavarokra (autizmus, depresszió, szorongás), kivéve a kényszerbetegséget. Diagnózis tekintetében a fehér résztvevőkhöz képest az ADHD-diagnózis aránya alacsonyabb volt a kelet-ázsiai (OR = 0,34), a dél-ázsiai (OR = 0,22), a közel-keleti (OR = 0,34) és a latino résztvevőknél (OR = 0,36; minden p-érték < 0,001). Hasonló mintázatot találtunk a többi ADHD-val társuló zavarnál is.
Következtetések
Az eredmények szerint különféle etnikai csoportokba tartozó gyermekek és fiatalok — magas tüneti szint mellett — nem kapnak ADHD- vagy a hozzá társuló mentálhigiénés diagnózisokat. Ez az egyenlőtlenség származhat abból, hogy az etnikailag sokszínű fiatalok számára nagyobbak az akadályok a mentálhigiénés ellátás eléréséhez. Ezen akadályok megértésére és csökkentésére irányuló törekvésekre van szükség.