Célkitűzés
Az antipszichotikumok (AP) gyermekgyógyászati használata jelentősen nőtt, elsősorban a második generációs antipszichotikumok növekvő felírása és nem pszichotikus állapotokra való kiterjesztett alkalmazása miatt. A legtöbb felírás indikáción túli (off-label), életkorspecifikus dózisajánlások és biztonsági profilok nélkül. A vizsgálat célja az antipszichotikum-felírási mintázatok jellemzése volt ADHD-s betegeknél, valamint a használat és a biztonságosság összevetése egy ADHD nélküli kohorsszal.
Módszer
A SENTIA egy digitális platform a spanyol gyermek- és serdülőkori antipszichotikum-mellékhatások farmakovigilancia-regiszterén belül. 17 év alatti, AP-kezelésben részesülő betegeket foglal magában, diagnózistól függetlenül. A betegeket prospektíven, 6 havonta, korlátlan ideig követik. A vizsgálat két kohorsz (ADHD vs. nem ADHD) összehasonlító elemzését végezte el a használat és a biztonságosság különbségeinek felmérésére.
Eredmények
260 beteget vontak be. 38%-uknak volt ADHD-diagnózisa. Az ADHD-csoport 65%-ának volt pszichiátriai komorbiditása. Az agresszió és az impulzivitás az ADHD-sok 46%-ánál indokolta a felírást, szemben az ADHD nélküliek 23%-ával (p = 0,003). A betegek 44%-a abbahagyta a kezelést. Az ADHD-csoportban a hatékonyság hiánya (23%) és a szülői döntés (18%) volt a fő ok, szemben az ADHD nélküliek hatékonysághiányával és mellékhatásaival. A biztonsági profilok hasonlóak voltak.
Következtetések
Az AP gyermekgyógyászati ADHD-betegeknél való használata az agresszió és az impulzivitás kezelését célozza. A hatékonyság hiánya és a szülői döntés miatti magas abbahagyási arány eltérést jelez az elvárt és a tényleges kezelési kimenetek között. A pszichiátriai komorbiditások tovább bonyolítják a kezelést. A nem gyógyszeres beavatkozásokat előtérbe kell helyezni, különösen pszichotikus tünetek vagy súlyos zavaró viselkedés hiányában.