Célkitűzés
A figyelmetlenség tünetei — például az elterelhetőség és a koncentráció nehézségei — az ADHD alapvonásai. A tartós figyelmet hagyományosan monoton tesztekkel mérik, de értékelhető éberségfenntartási, szelektív figyelmi, megosztott figyelmi és átállási feladatokkal is. A genetikai háttér megértése mélyebb betekintést nyújthat a zavar természetébe.
Módszer
215 felnőtt ADHD-s beteget és 152 olyan személyt vontunk be, akik egy populációs minta szűrésekor felnőtt ADHD-ra pozitívnak bizonyultak. A neuropszichológiai vizsgálatok között szerepelt a RAVLT, a Stroop-teszt, a TMT és a CPT. DNS-genotipizáláshoz vér- és nyálmintákat gyűjtöttünk: a COMT Val/Met polimorfizmust, az SLC6A2-t, a DRD4 3. exonjának VNTR-jét és a DAT1 3′ VNTR polimorfizmust vizsgáltuk. A dimenzionális változókat PLINK programmal, általánosított lineáris modellel (GLM) hasonlítottuk össze a genotípusok között.
Eredmények
Az rs2242446 C allélja szignifikánsan rosszabb tanulási teljesítménnyel járt együtt a Rey-féle memóriafeladatban. A COMT gén A allélja motoros feladatokban jobb éberséggel, de gyengébb átállási teljesítménnyel függött össze. A DAT1 9-szeres ismétlésű polimorfizmusa az ADHD klinikai csoportban gyengébb éberséggel mutatott összefüggést. A DRD4 7R variáns erősen kapcsolódott a DSM szerinti figyelmetlenségi tünetek súlyosságához.
Következtetések
Eredményeink alátámasztják a vizsgált genetikai polimorfizmusok szerepét a tartós figyelem heterogén figyelmetlenségi mintázatának kialakulásában, és aláhúzzák, hogy a genetikai vizsgálatokat nemcsak egészséges kontrollcsoporthoz képest, hanem veszélyeztetett populációkban is el kell végezni.