Célkitűzés
Az ADHD-val élők gyakran számolnak be tapintási túlérzékenységről és társas nehézségekről, ám egyik sem szerepel a diagnosztikai kritériumokban, és a mechanizmusok sem ismertek. Korábbi munkánkban élesebb én–másik megkülönböztetést találtunk a saját és a másiktól jövő érintés között felnőtt ADHD-ban a kontrollokhoz képest, anélkül hogy az érintési küszöb különbözött volna. Most a tapintási túlérzékenységet és az én–másik megkülönböztetést elemeztük ADHD-ban, és azt, hogy ezek összefüggenek-e a tünetekkel.
Módszer
27 ADHD-val élő felnőttnél és 24 nemre és életkorra illesztett kontrollnál mértük a szomatoszenzoros kiváltott potenciálok (SEP) amplitúdóit egy korábban leírt, standardizált tapintási feladatban — egyénileg beállított elektromos ingerekkel a hüvelykujj alatti radialis idegen. Az elektródákat a C6 nyaki szinten és a C4, Cz, Fz fejbőri pozíciókban helyeztük el. Az ingerek hüvelykujj-rándulást váltottak ki, de nem voltak fájdalmasak vagy elviselhetetlenek.
Eredmények
Az ADHD-val élő résztvevők nagyobb tapintási érzékenységről és súlyosabb ADHD-tünetekről számoltak be a kontrolloknál, és magasabb Q-pontszámokat értek el a Qb-teszten. Ezek az értékek korreláltak egymással. Az ADHD-csoportnak alacsonyabb volt a küszöbe a radialis idegi elektromos ingerek kellemetlen vagy fájdalmas érzékelése előtt, és az ismételt tapintási ingerek mellett nagyobb mértékben csökkent a kortikális SEP-amplitúdó — ami az ADHD-tünetekkel is korrelált.
Következtetések
Empirikus bizonyítékot találtunk a felnőtt ADHD tapintási túlérzékenységére — mind önbevallás, mind a radialis idegi ingerek alacsonyabb tolerancia-küszöbe alapján. A fokozott érintési érzékenység elsősorban a figyelmetlenségi ADHD-tüneti súlyossággal függött össze. Tapintási szenzoros túlterhelésre utaló jeleket is találtunk, amelyek a figyelmetlenséggel kapcsolódnak.