Célkitűzés
A vizsgálat célja az ADHD-val és idegrendszeri fejlődési komorbiditással élő gyermekek demográfiai, klinikai és terápiás jellemzőinek leírása, valamint azoknak a tényezőknek az azonosítása, amelyek összefüggésben állnak a tüneti kontrollal és a működés alakulásával.
Módszer
Retrospektív megfigyeléses vizsgálatot végeztünk olyan ADHD-s gyermekek körében, akik 2021 januárja és 2022 decembere között kezdtek fejlődéstani szakrendelési követést. A klinikai változást az első konzultációtól a jelen állapotig követtük. Az adatokat Microsoft Excelben elemeztük.
Eredmények
A 211 ADHD-s gyermek 71%-ánál (n = 150) társuló idegrendszeri fejlődési zavart is megállapítottak. A leggyakoribb további diagnózisok közé tartozott a specifikus tanulási zavar (43%), a beszédzavar (26%), az értelmi fogyatékosság (23%), az ellenszegülő-kihívó magatartászavar (17%) és az autizmus spektrumzavar (13%). A gyermekek 47%-ának egynél több idegrendszeri fejlődési zavara volt. 79% részesült gyógyszeres kezelésben, túlnyomórészt metilfenidáttal (65%). 61% gyógypedagógiai támogatást kapott.
Következtetések
A vizsgálat rávilágít, hogy az idegrendszeri fejlődési komorbiditás aránya magas az ADHD-s gyermekek körében; ezen belül a legtöbbet a specifikus tanulási zavarok adják. Bár jelentős hányaduk orvosi, pszichológiai és pedagógiai támogatást kap, az iskolai kihívások továbbra is gyakoriak. Több központra kiterjedő további vizsgálatok szükségesek a különféle klinikai megközelítések értékelésére, és arra, hogy az érintett gyermekek életminőségét javíthassuk.