Célkitűzés
A vizsgálatban egy gondosan fenotipizált, közepes jövedelmű országból származó minta segítségével kockázat-alapú vizsgálati elrendezést alkalmaztunk, hogy összevessük az ADHD három jelölt biomarkerének — poligenikus pontszámok, szubkortikális agyi térfogatok és végrehajtó funkciók — átlagos eltéréseit.
Módszer
A vizsgálatba 2 511 gyermek és serdülő (6–14 év) került be a Brazil High Risk Cohort for Mental Conditions-ből. Az érintetlen személyeknél többváltozós klinikai és szociodemográfiai modellel becsültük az ADHD-kockázatot. A három javasolt ADHD-biomarker (PGS, szubkortikális térfogatok és EF) mértékét összevetettük az ADHD-s és nem ADHD-s résztvevők között, valamint az ADHD-val érintetlen, de magas, illetve alacsony ADHD-kockázatú alcsoportok között.
Eredmények
A széles körű ADHD-biomarker-kutatás ellenére a genetikai és idegrendszeri variánsok klinikai felhasználhatósága korlátozott az érintett és nem érintett személyek átfedése miatt. Az ADHD-eseteknél magasabb PGS (d = 0,17), kisebb szubkortikális térfogat (d = –0,25) és gyengébb EF (d = –0,22) jelent meg. Az érintetlen csoportok alacsony és magas kockázatú alcsoportokra bontása növelte az eltéréseket (d = 0,20–0,60), és megduplázta az átfedésmentes területeket — javítva a klinikai értelmezhetőséget.
Következtetések
A kockázat-alapú elrendezés növeli a hatásnagyságot az ADHD jelölt biomarkereinek összevetésekor. A vizsgálat egy modellt nyújt, amely más mentális zavarok és minták hasonló összehasonlításai során is ígéretes lehet.