Célkitűzés
A kutatások szerint a fizikai aktivitás enyhíti a tüneteket és javítja a kogníciót ADHD-s gyermekeknél, ám a figyelmi gátlással — az ADHD-viselkedés hátterében álló kognitív folyamattal — való kapcsolata kevéssé feltárt. A vizsgálat a heti fizikai aktivitás és a figyelmi gátlás összefüggését elemezte, azt feltételezve, hogy a magasabb fizikai aktivitás jobb figyelmi gátlással jár együtt ADHD-s gyermekeknél.
Módszer
Az Adolescent Brain Cognitive Development (ABCD) adatait felhasználva hierarchikus regressziókkal vizsgáltuk a heti fizikai aktivitás (szülő által jelentett Sports Activities Involvement Questionnaire) és a figyelmi gátlás (iPadon végzett Flanker-feladat) kapcsolatát. A résztvevők (átlagéletkor 9,9 ± 0,6 év) közé 320 ADHD-s gyermek és 3796 neurotipikus társuk tartozott. A Flanker-teljesítményt életkorra igazított normatív pontszámokkal, számított pontszámokkal és T-pontszámokkal jellemeztük.
Eredmények
A hierarchikus regressziók szerint a magasabb heti fizikai aktivitás magasabb életkor-korrigált pontszámmal (β = 0,10; p < 0,001), számított pontszámmal (β = 0,11; p < 0,001) és T-pontszámmal (β = 0,04; p = 0,025) járt együtt a Flanker-feladatban, az életkor, a nem, a jövedelem és az ADHD-diagnózis kontrollálása után. Ez azt jelzi, hogy a jobb figyelmi gátlás a fizikai aktivitással együtt nő mind az ADHD-s gyermekeknél, mind neurotipikus társaiknál.
Következtetések
Nagy mintán alapuló adatok felhasználásával a vizsgálat eredményei alátámasztják a rendszeres fizikai aktivitás jelentőségét a figyelmi gátlás elősegítésében ADHD-s gyermekeknél.